Nyári szabadság kiadásának szabályai

Kinek, hány nap szabadság jár?

A Munka törvénykönyve szerint az alapszabadság mértéke 20 munkanap minden évben. Ettől a szabálytól munkaszerződésben el lehet kérni, azonban csak a munkavállaló előnyére, azaz a munkáltató ennél több szabadságot adhat, de kevesebbet nem.

Az alapszabadságon felül a törvény pótszabadságokat is meghatároz. Pótszabadság a következők szerint jár:

• Életkor után: Minél idősebb valaki, annál több időt tölthet szabadságon. Először a 25. életév betöltésével jár plusz egy nap, a 28. életévtől már plusz két nap szabadság jár és így tovább. Az életkor alapján maximum 10 munkanap lehet a pótszabadság mértéke, ez a 45. életév betöltésétől jár. A pótszabadság abban az évben jár először, amikor a munkavállaló betölti az előírt életkort.
• Gyermekek után: A munkavállalót a 16 évesnél fiatalabb gyermeke után 2, két gyermek után 4, kettőnél több gyermek után összesen 7 munkanap pótszabadság illeti meg. Fogyatékos gyermek esetén az előzőekben meghatározott pótszabadság még 2 munkanappal nő. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti.
• „Apaszabadság”: Az apának gyermeke születése esetén 5, ikergyermekek esetén 7 munkanap pótszabadság jár. A pótszabadságot legkésőbb a születést követő második hónap végéig, az apa kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
• Fiatal munkavállaló esetén: A fiatal munkavállalónak (aki a 18. életévét még nem töltötte be) évente 5 munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a 18. életévét betölti.
• Egészségre ártalmas/veszélyes munkakör esetén: A föld alatt állandó jelleggel (pl. bányász) vagy az ionizáló sugárzásnak (pl. röntgen) kitett munkahelyen naponta legalább 3 órát dolgozó munkavállalónak évente 5 munkanap pótszabadság jár.
• Megváltozott munkaképességű/fogyatékossági támogatásra jogosult/vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló esetén: Évente 5 munkanap pótszabadság jár.

A szabadság bejelentése, kiadása

A munkavállaló évente hét nap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját leszámítva – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Az erre vonatkozó igényét a dolgozónak 15 nappal korábban be kell jelentenie.

Amennyiben nincs eltérő megállapodás, akkor a szabadságokat úgy kell kiadni, hogy az alkalmazott naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és a rendelkezésre állási kötelezettség alól.

Olyan is előfordulhat, hogy a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén meghiúsul a szabadság. A munkáltató:

• a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja,
• a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja,
• kollektív szerződés esetén, pedig a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékesség évét követő március 31-ig adhatja ki.

Ha a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy megszakításával összefüggésével felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

Átvihető -e a szabadság a következő évre?

A szabadságokat az esedékesség évében kell kiadni, de előfordulhatnak olyan esetek is, amikor ez nem lehetséges:

• ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, ekkor az adott évből még hátralevő időre járó szabadságot a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. 
• ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett a szabadságot esedékességének évében kiadni, úgy a szabadságot az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni. A munkavállaló oldalán felmerült ok minden olyan körülmény, amely nem teszi lehetővé a szabadság kiadását különösen azért, mert a munkaviszony valamely jogcímen szünetel. Így ha például a munkavállaló szülési, majd a gyermek gondozására biztosított fizetés nélküli szabadságon volt gyermeke hároméves koráig, akkor részére – a fizetés nélküli szabadság megszűnésének évét megelőző esztendőkben megszerzett jogosultság alapján meghatározott mértékű szabadságot – kell kiadni, a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő legfeljebb 60 napon belül. (Legtöbbször az anyukák a felhalmozódott szabadság kiadását kérik a tényleges munkába (vissza)lépés előtt. )
• ha a szabadság igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot, az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot. 
• a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok fennállása (pl. baleset, elemi csapás, súlyos kár, életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzés, elhárítása) esetén kollektív szerződés rendelkezése alapján a szabadság legfeljebb egynegyede legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adható ki [Mt.123. § (2)–(6) bekezdés].
•  munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján a munkáltató az életkor alapján járó pótszabadságot [Mt. 117. §] az esedékesség évét követő év végéig adja ki [Mt. 123. § (6)]. bekezdés]. E megállapodás csak az adott naptári évre köthető meg. Igény esetén a következő esztendőben újra kell kötni.